7.Fejezet

Itt az új rész remélem tetszik :) Ha van időtök akkor írjatok kommentet,vagy legalább kattintsatok valamelyik véleményre! Előre is köszönöm :)

~Az életet csak visszafelé lehet megérteni, de csak előrefelé lehet élni.~

Amióta megtudtam, hogy Zoe elköltözik, nem tudtam másra gondolni. Egyfolytában az járt a fejemben mi lesz velem nélküle, nélküle aki mindig mindet segített átvészelni, életem legnehezebb időszakain. De legbelül éreztem, hogy igaza van, és nem halok bele ebbe a kis apróságba…. Igyekeztem fájdalmamat titkolni, néha sikeresen, néha viszont sikertelenül. A barátnőim minden nap átjöttek és mindig kitaláltunk valami szórakozást magunknak. Volt, hogy vásárolni mentünk, de volt, hogy csak otthon a kertben ültünk és beszélgetünk…egyszerűen csak jól éreztük magunkat.

~

- Hé Em!Nem kéne visszavinned a kölcsönkapott ruhákat a fiúknak? – kérdezte Jessica miközben elnyújtozott a napágyon.

Hirtelen elszégyelltem magam. 5 napja hogy haza jöttem és teljesen kiment a fejemből hogy a ruhák még mindig nálam vannak.

- Húúú de igen! - gyorsan felpattantam és berohantam a házba felöltözni.

                     Emily ruhája:

A ruhákat beledobáltam egy nagy fekete táskába és már futottam is. Barátnőim nevetve nézték a gyors startolásomat. Még szerencse hogy megjegyeztem az utat mikor haza jöttünk. –gondoltam derűsen.

10 perc múlva már a kovácsolt vas kapunál álltam és vadul nyomtam a kapu csengőt. Mire egy középkorú nő lépet ki a házból kötényben.

-Jó napot! A fiúk itthon vannak? – kérdeztem zavartan. Bár kicsit ismerős volt a nő, valószínűleg láttam egyszer az ott létem alatt,de nem tudtam a nevét.

A nő összehúzott szemekkel méregetett  és közelebb sétált.

- Ki vagy?- kérdezte köszönés nélkül.

-Öööö…Emily vagyok. Csak pár dolgot visszahoztam. – emeltem magasra a ruhákat.

- Azt meg honnan loptad, mi? Mégis mit képzelsz magadról?- kezdet el velem kiabálni – Azt hiszed, megúszod? Hát nagyon tévedsz drágám, mert azonnal hívom a rendőrséget! – fenyegetőzött és közben hevesen hadonászott a karjaival, arca pedig teljesen vörös lett.

-Nem loptam semmit! Pár napja még itt laktam egyszer össze is futottunk. – mondtam felháborodottan és próbáltam menteni a menthetőt.

-Ne hazudj itt össze vissza! Ismerem a fajtádat, bármit megtennél csak, hogy bejuss! De nem fogsz! – jelentette ki határozottan.

-Nem,nem félreért én csak…

-Tünj innen! – ordította és kitépte a kezemből a táskát és rám csapta kaput.

-Adela!Mi ez a hangzavar?- dugta ki a fejét az egyik ablakból Louis –Emily! Mit csinálsz te itt?

- Próbálom vissza adni a ruhákat amit kölcsönkaptam. –néztem szúrós szemmel a házvezetőnőre.

-Adela, kérem engedje be Emily-t! –szólt oda neki Louis.

Kellemetlenül, de csak kinyitotta nekem az ajtót, annak ellenére, hogy szívesen kivágott volna az utcára. Kedvem lett volna a fejéhez vágni, hogy „Na kinek volt igaza?”.De vissza fogtam magam nem akartam megkockáztatni hogy tényleg kivág onnan.

-Emily! – jött velem szemben Niall és Liam.

-Niall,Liam!- mosolyogtam rájuk és üdvözlésképp megöleltem őket.

A házban kellemes hideg volt, ami jól is esett a kinti fülledt melegre. Adela elvonul miközben valami olyasmit motyogott, hogy dolga van.

- Már azt hittem megfújtad a ruhákat. – viccelődőt Louis miközben lejött a lépcsőn, és eléggé látszott  rajta, hogy nem rég ébredt fel. Barna haja kócos volt, ruhája pedig gyűrött.

-Kedves hogy ilyet feltételezel. – vágtam vissza mire ő elkezdet nevetni.

-Amúgy mi ez a sok kacat? – pillantottam körbe a nappaliban. Az ember azt gondolná ha házvezetőjük van akkor legalább rend van. –Az ott egy játék galamb?- vontam fel a szemöldököm.

-KEVIN!!Ne bántsd Kevint!- rohant az asztalhoz és felkapta Kevint (?) és elkezdte dédelgetni, mint egy kisbabát.

-Úristen hova kerültem!?-  forgattam a szememet, mire nekem vágta a galambot Louis.

-Szegény Kevin. Milyen gazdája vagy te, hogy csak úgy dobálózol vele? – kérdeztem gúnyosan.

-Gyere Kevin, ne is törődj vele. - kapta fel a galambot a földtől és elindult vele a kertbe miközben tovább babusgatta.

Lemondóan megráztam a fejemet és utánuk indultam. A kertben mind az öten a medence partjánál voltak. Harry éppen fejest ugrott a medencébe, Niall természetesen evett, Liam telefonon beszélgetett halkan egy kicsit távolabb a fiúktól, Louis Kevinnel és egy répával rohangált. Ekkor megpillantottam Zayn, aki az egyik nyugágyon ült és koktél iszogatott. Szívem nagyot dobbant, amikor felém pillantott és kedvesen rámosolygott majd felém indult.

-Szia.- mondta lágyan.

-Szia.- suttogtam.

-Gyere menjünk valami nyugisabb helyre. – kérte, mire én csak bólintani tudtam.

Besétáltunk a házba, és elindultunk azon az útvonalon, amit már jól ismertem,azonban nem álltunk meg az egykori szobámnál, hanem tovább haladtunk. A folyosó végén Zayn benyitott egy szobába és már az első pillantásból rájöttem, hogy az az ő szobája. A falak világoskékek,a bútorok sötét árnyalatúak voltak, a szoba kábé akkora volt mint az én otthoni szobám, nem túl nagy de otthonos. A polcokon rengeteg könyv sorakozott az ágy mellett pedig egy állvány volt tele CD-kel. Az ajtóval szemben egy hatalmas ablak helyezkedett el s az ablakot takaró kék függöny meg-meg libbent az enyhe nyári szellőre.

- Remélem, nem veszed tolakodásnak,de tisztázni szeretném azt ami a múltkor történt a medencénél. – nézett egyenesen a szemembe.

Sejtetem hogy ez lesz…

-Sajnálom. Hiba volt, többet nem fordul elő. – sütöttem le a szememet.

-Te tényleg azt hiszed,hogy ezt akarom mondani?Hogy hibát követünk el?

-Nem kell szépíteni,értem én.- közöltem kicsit keményebben, mint akartam.

-Igazából azt szeretem volna mondani mi lenne ha előröl kezdenénk az egészet. Az ismerkedés meg a többit, mert ha jól emlékszem elég rosszul indult. – mosolygott rám.

-Hát igen nem a legjobb indítás volt az, hogy leöntöttél kávéval, majd pedig engem leütöttek és kiraboltak és itt ragadtam. – mosolyogtam immár már felszabadultan.

-Arra gondoltam, hogy kezdésképp elmehetnénk valahova… - fogta meg a kezemet lassan.

-Jó ötlet. – szorítottam meg a kezét lágyan.

~

Mielőtt elindultunk felhívtam Anne-t, hogy csak este érek haza és ne aggódjanak. Mivel én gyalog jöttem Zayn kocsijával indultunk el, azt azonban nem tudtam, hogy hova mert Zayn nem volt hajlandó elárulni. Azt mondta legyen meglepetés.

Úgy egy órányi kocsikázás után egy poros parkolóban megálltunk ahol egy lélek sem volt. Kiszálltunk a kocsiból, Zayn pedig egy nagy kosarat vett ki a csomagtartóból.

- Piknikezünk? – kérdeztem.

-Majd meglátod.- hangzott a sejtelmes válasz.

Kézen fogva sétáltunk egyre távolabb a parkolótól. A táj gyönyörű volt, a mezőkön dús kalászok lengedeztek, az út szélén vad virágok illatoztak. 10 perc sétálás után egy kis tó partjára értünk. A nap sugarai táncot jártak a tó arcán. Zayn egy nagy plédet vett ki a kosárból és leterítette a földre és leült rá majd engemet is maga mellé húzott. Fejemet a vállára hajtottam, kezünket pedig szorosan egymásba kulcsoltuk és így néztük a tavat és a távolba elterülő hegyeket. A szél néha az arcomba fújta a hajamat és ilyenkor Zayn gyengéden kisimította a kosza haj tincseket az arcomból. Élveztük egymás társaságát, a gyermekkorunkról beszélgetünk, vidám emlékekről. Elmesélte, hogy egy kisvárosból származik, hogy 3 lány testvére van és nagyon gondoskodó szülei. Közben a nap sugarai egyre gyengébbek lettek, már nem perzselték bőrünket.

- Gyere be a vízbe! – kérleltem.

-Nem tudok úszni.

-Tudom, de csak ide a szélére megyünk itt csak bokáig ér a víz…

-Rendben. Csak miattad. – támaszkodót fel.

A víz egész kellemes volt, a hullámok felcsaptak a lábszáramra,mire én elnevetem magam. Ekkor Zayn hirtelen elrántott és mindketten beleestünk a kis vízbe. Nevetve fröcsköltük egymást és birkóztunk játékosan. A lemenő nap sötét haját világosabbra színezte, vizes fehér inge pedig csak úgy ragyogott az alkonyba.

-Mi az?- kérdezte miközben látta, hogy bámulóm.

-Semmi.- pirultam el.

Közelebb húzott és arcunk már csak pár centire volt egymástól, éreztem az arcomon a leheletét és a teste melegét. Becsuktam a szememet és gyengéden az ajkaihoz tapasztottam a számat. Ez a csók más volt, mint az első, az a sokkal inkább szenvedélyesebb volt,ez pedig inkább érzéki. Lágyan csókolt mintha csak attól félne, hogy kárt tesz bennem. Kezeit a derekam köré fonta én pedig gyengéden beletúrtam a hajába. Utána még sokáig ültünk a vízben és néztük a lemenő napot összeölelkezve. Érdekes módon egyikünk se fázott, talán a másik testének melege miatt.