2.Fejezet

Először is szeretném megköszöni mindenkinek a kommenteket és véleményeket,igyekeztem ezt a fejezetet még jobbra csinálni remélem tetszik,továbbá azt szeretném kérni hogy ha tetszik írd meg vagy kattints az Izgalmas,folytasd véleményre,csak hogy lássam van-e értelme folytatni a történetet.Jó olvasást :)

~2 órával később~

Miután az új munkahelyemen teljesen hülyét csináltam magamból, a főnököm haza küldött mondván már csak úgyis 1 óra maradt a munkaidőmből. Amint haza értem berohantam a fürdőbe és próbáltam kimosni a foltot a pólómból, sikertelenül. Lemondó sóhajjal a földre dobtam a már használhatatlanná vált ruhadarabot, és felhívtam Jessicát és Anne, hogy jöjjenek át egy kicsit dumálni. Zoe-nak küldtem egy rövid sms-t hogy ha végzett a munkával ugorjon be hozzánk.

Negyedóra múlva megérkeztek a csajok,és az arc kifejezésükből ítélve már beszéltek Zoe-val.

-Te jó ég,Emily hogy lehettél ilyen béna!- rikácsolta mikor még be sem ért a házba Jessica.

-Jess...-kezdtem.

-Csak semmi Jess!Tudtam hogy nem bírsz ki 5 percet anélkül hogy valamit rá nem buritanál valakire már az első napodon!Remélem azért még nem vágtad el magad teljesen a srácnál.

-Miiiiii?!-kérdeztük egyszerre Anne-nel.

-Jaj,ne szerénykedj már Emily, Zoe mesélte hogy odaadta a számát a srác!-forgatta a szemét a legjobb barátnőm,aki néha maga az ördög  Prada-ban,és Gucci-ban bújva.

-Öhmm,nem  tudom, hogy észrevetted,bár valószínűleg nem,hogy már megint túl sok argentin szappan operát néztél és azt hiszed te vagy Candelaria én pedig Marichuy az Árva angyalból,de közlöm veled hogy én Emily vagyok és nincs semmiféle pasi!!!

-Nem is nézem már az a sorozatot!-meredt rám felháborodottan.

-De igen,mielőtt eljöttünk is azt nézted. - kuncogott Anne.

-Neeem is,rosszul láttad.-mondta durcásan.

-Mindegy, mi a barátnőid vagyunk nem mondjuk el senkinek.-akartam mondani komolyan, de a szám veszedelmesül remegett a visszatartót nevetéstől.

-Sziasztok!

-Zoeee!-rohantam barátnőmhöz Jessica villámló tekintete elől.

-Látom Jess megint kerítőnőt próbál játszani.-vigyorgott rám.

-Hm,ja. A főnök nagyon mérges még rám?

-Nem hiszem,nyugi.

-Hééé,lányok gyertek fel!!-kiabálta Anne az emeletről.

-Úristen mit találtak.-csóválta a fejét Zoe.

Mire felértünk az emeletre a két barátnőmnek nevezet lény az egész szobámat romba döntötte 3 perc alatt.

Emily szobája:

                                                

Az ágyamon 1m magas ruha kupac tornyosult.A padlón magazinok, cipők és ruhák voltak szétszórva. Mindenütt hatalmas kupi.Remek.-gondoltam-ám abban a pillanatban egy párna csapódott az arcomnak. Három nevető grácia meredt rám kihívóan. Ha addig azt hitték hagyom magam nagyot tévedtek,mert elszántan felkaptam egy lila párnát és Jessica arcába vágtam,aki ezt meglepődőt sikítással nyugtázta. Kihasználva az alkalmat újabb párnát kaptam fel és Anne felé hajítottam,azonban a párna célt tévesztett és a háttal álló Zoe-nak csapódó.

~

Félóra múlva a szobám inkább hasonlított egy csata térhez mint egy 17 éves lány szobájához,megjegyzem rendes lány szobájához. De megérte mert végre ugyanolyan felszabadultnak és vidámnak éreztem magam mint egy évvel ezelőtt. Amikor még az volt a legnagyobb gondom hogy a szüleim nem vesznek nekem új mobilt,hogy a suli szívtiprója még csak rám se pillant,hogy a 8 éves húgom fűnek-fának a kiskori meztelen képeimet mutogatja. Azóta ezek a gondok már eltűntek,de az fél karomat odaadnám azért hogy még egyszer egy kis időt tölthessek a szüleimmel,és a húgommal. De ahogy Zoe szokta mondani ami elmúlt az elmúlt.

-Hé,Emily nem megyünk el a ma esti fesztiválra?-kérdezte Anne,ezzel megszakítva töprengésemet.

-Milyen fesztivál?

-Háát itt azt írják hogy valami Borostyán fesztivál..

-Lesznek helyes pasik,szupi,akkor megyünk.-döntötte el Jessica

-Emily?Kérlek!!!!-néztek rám mind kiskutya szemekel.

-Oké.-sóhajtottam egy nagyot.

-Remek,akkor Emily te a királykék blúzodat és a…-kezdte el osztogatni az utasításait de mikor meglátta az arcomat elhallgatott.

-Én is így gondoltam.-mosolyodtam el,amikor végre csöndbe maradt.

~

Másfélóra múlva mind a négyen teljesen elkészültünk bár Jessica mindenki ruhájába belekötött,és mindenáron ő akarta eldönteni mit vegyünk fel hogy csináljuk meg a hajunkat és hogy sminkeljük ki magunkat.Biztos vagyok benne ha a divatról van szó ,Jess-t  megszállja Lucifer.De végül ezek lettek a ruháink:

Emily:

Zoe:

                    Anne:

Jessica:

Az út a város központig eredetileg 5 percig tart kocsival de mivel Jessica vezetet ezért negyed óráig tartót,mert negyvenél többel nem volt hajlandó menni ezenkívül sikeresen feldöntőt három szemetes kukát amikor kijárt a garázsból,arról nem is beszélve amikor beparkoltunk egy egész sor bicikli felborult .

-Legközelebb én vezetek!-mondta Zoe miközben kiszállt a kocsiból.

-Miért?Szerintem egész jól vezetem!-meredt felháborodottan Zoe-ra Jessica.

-Aha,a 3 kuka meg a bicikliket nem is te borítottad fel ugye?-kérdeztem cinikusan.

-Az,az…az véletlen volt nem jó helyen voltak azok a biciklik!

-Persze,mindegy gyere nem akarom lekésni a koncertet.

-Kik lépnek fel?-kérdezte Anne.

-Aszem a suliból pár srác meg valami helyi együttes.-találgatott Zoe.

Miközben közeledtünk a fesztivál központja felé több osztálytársunkkal és barátainkkal összefutottunk. Mindenkivel beszélgetünk egy kicsit majd folyattuk utunkat a színpad felé. Az este első 2 órája fantasztikus volt,Anne és Jessica  felrángatott a színpadra karaokézni, Zoe pedig az egészet videóra vette. Attól függetlenül hogy egyikünk se tudott jól énekelni és szerintem egy haldokló macska nyávogása szebb, egész jól szórakoztunk. Jessica kicsit többet ivott mint kellett volna és mindenkitől aki szembe jött vele megkérdezte mi a véleménye a zebrák szaporodásáról. Olyan fél 12 felé Anne észre vett egy kézműves bódét,és azonnal oda rohant. Jessica és Zoe egy ékszeres bódénál nézelődött és mivel számomra semmi érdekesség nem volt a bódék csecsebecséi között szóltam a lányoknak hogy haza sétálok hiszen alig 10 percre laktam onnan.

Az utam hazáig egy parkon keresztül vezetett amit a fesztivál miatt színes gömb lámpásokkal díszítettek fel. Lassan sétáltam a hold fény és lámpások által megvilágított fák árnyékában,és mosolyogva néztem, ahogy egy testvér pár fogócskázik előttem. A késő esti enyhe szellő meg-meg billentette kócos barna hajamat és a szoknyám szélét. Már majd nem kiértem a parkból amikor lépteket hallottam magam mögött. Még lassabban kezdem menni, hogy a mögöttem jövök eltudjanak menni mellettem. Azonban senki nem előzött meg ugyan úgy mögöttem haladtak,erre idegesen megálltam és hátra fordultam és majd nem beleütköztem a mögöttem állóba. Még mielőtt szólásra nyithattam volna a számat tompa ütést éreztem a tarkómon és elestem az ütés erejétől,még mielőtt teljesen elvesztettem volna az eszméletemet pár szó foszlányt még hallottam és minden elsötétült.

-….szééép…ez biztos sokat ér…..mennyi?....új…pénz…