18.Fejezet

Sziasztok! :) Mivel meglett a több mint 4000 látogató(!), úgy döntöttem hogy előbb hozok részt! Na meg mert már nem is bírtam magammal, már kellett egy ilyen rész! Nagyon ajánlóm ezt a fejezetet ~B-nek, aki már régóta várt egy hasonló részre, és nem akartam neki csalódást okozni! ;) Mindenkinek jó olvasást! Remélem elnyeri tetszésetek ez a rész! Komizatok hogy milyen lett és szeretnétek-e még hasonlót! :D xx

 ~Te vagy, akire a szívem palettája rászíneződött ... ~

~Emily szemszöge~

Egy újabb hét telt el, és a nyár lassan véget ér. Mindennél jobban utáltam, hogy már augusztus van és hamarosan iskola lesz. Daren-nel járni kezdtünk, de nem tudom még meddig bírom tetetni- hogy szeretem. A szívem még mindig más felé húz, de tudom hogy őt már nem kaphatom vissza, mert már barátnője van. Aki gyönyörű. De legalább már a lábam teljesen rendbe jött.

-Emily?

-Hm?  - néztem Daren-re.

-Hazaértél.

Csodálkozva körbe néztem, tényleg a házunk előtt álltunk. Annyira elmerültem a gondolataimban hogy észre se vettem, hogy megérkeztünk.

-Valami baj van Emily? Tudod, hogy elmondhatod nekem.

-Nem semmi, csak elgondolkoztam.  – mosolyogtam rá, kissé hamisan.

-Hát rendben. Holnap találkozunk. – mondta és magához húzott és megcsókolt. És mint annyiszor, most is azt képzeltem, hogy ezt valaki más tesz, hogy valaki más csókol és ölel át. Zayn.

Ekkor Daren elhúzkodott, de csak pár centi távolságra és halkan a fülembe suttogta:

-Szeretlek.

A szívem hevesen kezdet el verni, de nem azért mert én is így éreztem, hanem, mert megijedtem. Mit tegyek? Hazudjak? De nem volt szívem a szemébe hazudni, és tudtam, hogy ezt úgyse csinálhatom már sokáig. Nem tudom megszeretni, bárhogy is próbálkozom, nem megy, mert mást szeretek.

-Daren, sajnálom…én nem érzek így irántad.  – nyögtem ki nagy nehezen.

-Legbelül tudtam, éreztem, hogy mást szeretsz, de azt gondoltam…  - hajtotta le a fejét szomorúan.

-Sajnálom.

-Nem, semmi baj. Csak vigyáz magadra Emily!  - mondta búcsúzóul és elment. Bólintottam és bementem a házba. Sóhajtva leroskadtam az ajtó elé. Rosszul éreztem magam, hogy csak így dobtam.

Ekkor megszólalt a telefonom. Hope hívott.

-Igen?

-Em gyere gyorsan!  - kiabálta a telefonba, a háttérben pedig zene dübörgött.

-Hova? -  kérdeztem ijedten, mert el se tudtam képzelni hogy mi történhetett.

-Hát a fiúk házába!  - mondta nevetve.

-Milyen fi… Ja, már értem. Miért?

-Csak gyere!

-De te mit keresel ott? És különben is ehhez most nincs hangulatom!  - mondtam fáradtan. Képtelen voltam arra, hogy megint találkozzak Zayn-nel.

-Ha nem jössz, oda megyünk érted!  - fenyegetőzött, és tudtam komolyan is gondolja. – Na, ne légy ilyen unalmas! Rád fér, hogy valaki felrázzon!

-Jól van, negyedóra és ott vagyok.  –adtam be a derekamat, és letettem a telefont. Elindultam a szobámba hogy átöltözzek. Mivel kint még elég hűvös volt, annak ellenére hogy nyár volt, nadrágot vettem.

Emily ruhája:

-Joe bácsi elmentem!  - kiabáltam a bácsikának, mert csak ő volt itthon.

Gyorsan odaértem a házhoz, amiből hangos zene szűrődött ki. Úristen mibe csöppentem. Szerencsére nem a házvezetőnő nyitott ajtót, hanem Hope.

-Végre!Mi tartott ennyi ideig? – támadott le.

-Öhm, 10 perce telefonáltál.

-Mindegy, gyere. – húzott be. – Fiúk itt van Emily.  – ordította. És véleményem szerint már ivott egy kis vodkát. A zene elhalkult engem pedig Hope a nappaliba vezettet ahol ott voltak mind az öten.

-Szia, Emiy! – köszöntek.

-Sziasztok!  - mosolyogtam rájuk, azon a napon már őszintén. – Látom buli van. – vigyorogtam.

-De az ám! – ordította Louis. – Én vagyok Dj Carrots! – mondta és elkezdte riszálni magát.

-Most hogy megjött Emily kezdődhet a vetkőzős póker!  - kiáltotta Harry.

-Felejds el!

-Ne légy már ilyen nyuszi Em! – cukkolt Hope. – Én is beszállok!

-Jól van, miért is ne… -  és erre a kijelentésre felcsillant Harry szeme, mire Zayn figyelmeztető pillantást lövellt felé.

Mind a heten a földön körbe elhelyezkedtünk és neki álltunk játszani, a szabályokat mind tudtuk, úgyhogy azok már nem hangzottak el.

 Fél óra múlva már teljes volt a pánik. Hope és én már csak fehérneműben ültünk, Niall és Liam nadrágba és így bepillantást nyerhetünk a tökéletesen kidolgozott felsőtestükre. Harry alsógatyába űlt, de úgy tűnt nem igazán zavarja, sőt élvezi a helyezettet.

-Gyerünk Zayn le a pólóval. – utasította Hope, mivel akkor rajta volt a sor. Zayn pimaszul elvigyorodott és egy mozdulattal lehúzta a felsőjét. Bár már láttam a felső testét mégis beleszédültem a látványba. Véletlenül majdnem felsóhajtottam, de időben a vodtkás üvegem után nyúltam, és gyorsan felhajtottam.

-Mi van Emily? Tetszik amit látsz? – incselkedett Harry.

-Jobban tetszene, ha befognád a szádat és inkább a játékra koncentrálná, mert könnyen elvesztheted az alsódat. – vágtam vissza.

-Huhu, tetszene mi?

-Pofa be!

Ezután még fél órát pókereztünk, de mindenkin maradt valami ruha, így Harry és Hope elunta, és azt mondták üvegezünk. Persze ez is mindenkinek tetszett, még nekem is hiszen már volt bennem bőven alkohol. A felöltözéssel meg nem is bajlódunk, úgy maradtunk ahogy voltunk. Niall elszaladt kajáért és egy üvegért. Gyorsan visszaért és már kezdődőt is a játszma. Először Niall pörgetett mondván ö hozta az üveget. Persze hogy Hope-nál kötőt ki az üveg.

-Csókold meg Harry-t! – mondta vigyorogva neki. Hope felpattant és olyan lendülettel vetette magát Harry-re hogy elestek mindketten, és a földön csókolóztak szenvedélyesen. Mindkettőjükbe elég sok lehetett a pia, mert ha Louis nem választja szét őket még simán tovább is mennek.

-Hé, ne itt!Menjetek szobára! – mondta Lou miután sikerült szétszedni őket.

Hope mintha semmi nem történt volna visszaült a helyére és pörgetett. És amilyen szerencsém van nálam akadt meg.

-Csókold meg Zayn-t. – mondta Hope. Ölni tudtam volna azzal a pillantással, amit a barátnőm felé lövelltem, de ő csak tovább vigyorgott. Tudtam, ha most ennek engedek, még jobban fog fájni és nincs az a pia mennyiség ami enyhíthetne rajta.

-Nem. – mondtam határozottan és felálltam. –És nekem ennyi volt a játék mára srácok, bocsi. – és felkaptam a ruháimat a földről és elindultam a fürdőszoba felé. Szinte futva mentem végig folyóson és mosdóig. Már majdnem elértem az ajtót amikor, egy kéz visszarántott.

-Emily, én ezt nem bírom!  - mondta Zayn.

-Még is mi… -  de a mondatomat félbeszakította, mert olyan hévvel tapasztotta ajkait az ajkaimra. Nekidöntött a falnak, mindkét kezemet a csuklómnál fogva a falnak szegezte, hogy még csak esélyem se egyen ellenszegülni. Nem mintha akartam volna. Szenvedélyesen visszacsókoltam, mire a testét még szorosabban az enyémhez nyomta, az érintéstől teljesen bezsongtam, hiszen még mindig fehérneműben voltam, ő pedig póló nélkül, így egyetlen ruhadarab se akadályozta a bőrünk találkozását. A szívem majd kiugrott a helyéről olyan erővel dübörgött, a vérem vad vágtába kezdet a testembe, az agyam felmondta a szolgálatot, ösztönből cselekedtem. A kezeimet elrántottam a faltól és nyaka köré kulcsoltam szorosan. A lábaimat pedig a dereka köré fontam, ő pedig a kezeit a fenekem alá csúsztatta. Ekkorra már teljesen elvesztetem az eszemet, és gyengéden megharaptam az alsó ajkát. De ekkor már ő se bírt magával és a szája elindult a nyakam felé. Halkan felsóhajtottam és lehunytam a szememet. Majd megint az ajkaimhoz ért és beszívta őket. Hát az tuti hogy holnapra jól feldagad majd.

-Zayn! Telefon!  - ordította Liam.

Zayn egy pillanatra elvállt tőlem.

-Fogd be, nem érdekel! – kiabálta vissza, majd megint megcsókolt.

-Zayn, az anyád keress!  - mondta Liam miközben egyre közelebb ért hozzánk.

-Liam húzz már innen!  - kiabáltam rá most már én is.

-Jah… látom elvagytok… - nézett ránk nagy szemekkel, majd elkiabálta magát.  –Srácok Emily és Zayn megint összejöttek!!!!  - és ezzel távozott.

-Végre elment. – sóhajtottam.

-Megőrjítesz Emily! – lehelte a nyakamba Zayn.

-Még te beszélsz? Néztél már tükörbe? – nevettem rá.

-Igen, többször is. – vigyorgott. – Tetszet a cica?  - kérdezte miközben az arcomat simogatta.

-Te küldted?  - meredtem rá.  - Te vagy J. ?

-J., mint Jawaad, ez a középső nevem.  – mosolygott. – Szóval tetszik?

-Igen.

-Lehet, hogy tévedek de…most már ugye megváltozott a véleményed kettőnkről?  - nézett mélyen a szemembe. Ó istenem egyszer elveszek azokba a barna szemekben.

-Hát az az igazság hogy, nem tudom én…láttalak egy hete egy lánnyal és nagyon úgy tűnt mintha együtt lennétek… - szomorodtam el ahogy eszembe jutott az a nap.

-Emily, az a lány a húgom volt, Waliyha.

-De akkor miért ölelgeted úgy?

-Mert alig találkozom a családommal a fellépések és a turnék miatt. Csak örültem neki, ennyi.

-Akkor, bocsi. Megint túlreagáltam.

-Semmi baj. – kisimított egy hajtincset az arcomból és ismét megcsókolt és pedig boldogan hozzá simultam.

~Hope szemszöge~

-Srácok, egy pillanat és jövök, csak kiszaladok a konyhába valami kajáért! – közöltem és felálltam. – Addig nehogy nélkülem játszatok!

-Hozzál, csokit és pizzát! – nézett rám könyörgően Niall, alias a bélpoklos.

-Oké.

A konyhába érve összeszedtem minden ehető cuccot és kupacra gyűjtöttem. Éppen valami pia után kutattam, amikor kezek kulcsolódtak a derekam köré.

-Mondták már neked, hogy kurva jól csókolsz? – suttogta Harry a fülembe.

-Még nem. – pördültem meg és egy kékeszöld szem párral találtam szembe magamat.

-Pedig így van. – ezzel a száját az enyémhez nyomta, először el akartam lökni, de aztán meggondoltam magamat és a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet. Harry ekkor felemelt és felrakott a pultra és úgy csókolt tovább. Szenvedélyesen a göndör hajába túrtam és még közelebb húztam. Fürtöske kezei megindultak a fenekem felé és ott is maradtak, én pedig a lábaimat átkulcsoltam a hátán és még szorosabban öleltem. Hallottam ahogy halkan felnyög az érintéseimtől és még hevesebben kezdet el csókolni.