22. Fejezet

Sziasztok! Itt is a következő rész amiben sokat segített Angi :) Ami nagyon köszönök neki! :) A komentek mindig jó esnek, és ezúton is köszönöm a a fáradságot amit arra szánnak, hogy írjanak nekem a komentelők! Ezen kivűl átléptük a 6000 látogatót is :) Nagyon köszönöm!  Jó olvasást! :) xx

~Hiszem, hogy minden ember szívverése meg van számlálva, és én nem szándékozom elpazarolni egyet sem a sajátjaim közül ! ~

~Emily szemszöge~

Reggel 7 óra van. Zayn-nel a reptéren állunk és várjuk, hogy lezaljon a csomagjaink átvilágítása és felszállhassunk. Az idő kissé hűvös volt, és meg is bántam, hogy olyan lengén öltöztem fel.

Emily ruhája:

A reptéren nyüzsögtek a paparazzók, így én a lehető legtávolabb álltam Zayn-töl. Nem akartunk, hogy bárki is elkezdjen rólunk pletykálni.

-A F34-es London-Hamptons járat utasait megkérjük, kezdjék meg a beszállást! – mondták be. felkaptam a kézi pongyászomat és Zayn-t  4 méter távolságból követtem. A repülőn pedig én két sorral arrébb ültem. Az út majdnem fél napig tartott. Hát bármennyire is ciki én bealudtam felszállás után rögtön és a leszállás előtt 2 órával ébredtem csak fel. Jó végig aludtam az első repülőutamat, ez is csak velem eshet meg. De nem tehetek róla, előző este alig aludtam az izgalomtól. Szerencsémre a nénikém és a bácsikámnak nem volt ellenvetése semmi ellen. Na jó ez csak azért volt így, mert azt mondtam, hogy többen megyünk, konkrétan egy egész csapatnyi tini. Nem szeretek hazudni, de tudtam, hogy másra gondolnának, ha tudnák csak ketten leszünk Zayn-nel. Félreértenék.

A leszállás elég kalandos volt, mivel légörvénybe kerültünk. Rendesen rosszul is lettem. Amint megint szilárd talajt éreztem a lábam alatt megkönnyebbültem. Bár kicsit még szédelegtem még, de képes voltam egyenesen menni. Zayn bérelt egy autót és bepakoltuk a csomagjainkat. Úgy egy óra utazás után megérkeztünk.

Útközben hagytam, hogy a szél a hajammal játsszon és lecsukott szemmel hátradőltem az ülésben. A rádióban egy nyári sláger szólt. A zene magával ragadott és elkezdem én is énekelni.

-Nem is tudtam, hogy ilyen jól énekelsz.  – nézett rám Zayn én pedig vállat vontam és tovább énekeltem. Hamarosan Zayn is bekapcsolódót. Néha-néha elkapta tekintettét az útról és rám nevetett. Élveztük a napsütést, a dalt, a nyárt, az életet. Találtam egy műbajuszt az egyik zsebben, amit felragasztottam és hülye fejeket vágtam, a lábamat felraktam a műszerfalra, Zayn fejére pedig egy rózsaszín kendőt tekertem. Nagyon viccesen nézett ki, és komolyan elgondolkoztam rajta, hogy felteszek a netre egy képet úgy róla. De nem engedte, kikapta a fényképezőt a kezemből és elbarikádozta előlem. A kis pimasz.

-Megérkeztünk! – mondta kicsit később.

-De hát én nem láttok semmit! – fejemet ide-oda kapkodtam és végül megláttam a lemenő nap sugaraival megvilágított házat.

-Te most szórakozol velem!Ez a házatok?

-Igen, de nem én válaszottam. Liam és Louis ízlése szerint van berendezve is. – vonta meg a vállát.

A ház:

A ház egyedül állt a parton, mindentől elszigetelve, mint egy saját kis birtok. Tőle úgy 3 méterre egy kis nádtető volt felállítva, alatta kényelmes székek és egy függő ágy sorakozott. A házat kívül fehérre mázolták, és pálmafákat ültettek köré. Hatalmas volt, talán több mint 10 szobás. Zayn óvatosan leparkolt a ház mögött. Én pedig még mindig kábán az ámulattól szálltam ki a kocsiból. Kivettük a csomagokat és elindultunk a bejárat felé. Nem csalódtam, a ház belülről is ugyan olyan fényűző volt, mint kívülről. Az előtér homokszínű volt. Ahogy tovább mentünk a házban, rájöttem, hogy az egész épületet a halvány színek kíséretében rendezték be. A nappalinak az egyik fala helyén végig üveg volt, ami a tengerre nézett. Egy hatalmas aranyhomok színű szőnyegen, font fotelek és ülőgarnitúrák foglaltak helyet. Az egész helyiséget fény töltötte be. A TV mellett egy polcon egypár könyv és DVD sorakozott.

-Hm…látom nem nagyon rajongatok a könyvekért. – állapítottam meg.

-Rosszul, látod ugyanis külön könyvtár is van berendezve itt! – nevetett.

-Ó.  – pirultam el a tudatlanságom miatt.

A nappaliból egy pár fokos lépcső vezetett fel egy folyosóra. A folyóson számtalan ajtó sorakozott.  Zayn benyitott a harmadikba.

Tudom, hogy meg se kellett volna lepődnöm, mégis ez történt. Egyszerűen nem hitem el, hogy ez velem történik. Ha azt mondom hogy a szoba gyönyörű volt, akkor enyhén szólva lebecsmérlem.

A szoba:

-Nos? Tetszik?– kérdezte Zayn.

-Te hülye vagy? Van akinek ez nem tetszik? – tetettem felháborodást. Ő csak elmosolyodott és a csomagokat az ágy mellé rakta.

-Teljesen kimerültem. – ásítottam egy nagyot. – Szerintem én elteszem magamat holnapra.

-Egyetértek. A fürdő arra van. – biccentet egy kis ajtó felé. Bólintottam és bevonszoltam magamat a fürdőbe. Negyedóra múlva kész is voltam, magamra kaptam a pizsamámat és kimenetem. De Zayn-t nem láttam sehol. Gondoltam, hogy biztos elment egy másik mosdóba, hiszen ebbe a nagyházba, még minimum kettőnek kell lennie. Fáradtan az ágyba dőltem, és lehunytam a szememet. Kint már sötét volt, csak a hullámok csendes morajlása hallatszott be az erkélyajtón. Már félálomban voltam ,amikor éreztem hogy valaki megpuszilja az arcomat.

-Zayn…  -  suttogtam, és közelebb húzódtam hozzá. – Tudod ugye, hogy nem tudsz úszni és félsz a víztől? – mormogtam félkomásan. – Akkor miért jöttünk tengerpartra?

-Megtanultam úszni, és nem féltem a víztől…vagyis igen, de csak mert nem tudtam úszni. De most már tudok. – meleg leheletét éreztem a nyakamon, amitől kellemesen megborzongtam. Jól esett a közelsége.

-Hm…egy csak egyet jelenthet…

-Mit Emily?Mit? – de akkor már újra félálomba merültem, de még hallottam az utolsó mondatát. – Jó éjt Emily!

~

Másnap délután keltünk csak fel. De utunk egyből a tengerhez vezetett. Élveztem a forró homok érését a lábam alatt, a meleg sós szél illatát. A törölközőnket ledobtuk a homokra és befutottunk a vízbe. A lágy hullámok gyengéden simogatták a bőrömet, érintésük, mint a rózsaszirmon a harmat. Fejemet hátra vettetem, és így a hajam a derekamat súrolta. Zayn már előrébb járt, a derekáig ért a víz. Neki iramodtam és a hátára vetettem magamat, a kezemet pedig a szemére tapasztottam.

-Na ki vagyok? – kérdeztem játékosan.

-Sophia?

-Ki az a Sophia? – engedtem el és tettettem a sértődöttet, tudtam mire megy ki a játék.

-Tudni akarod mi? Csak egy csókért. – vigyorgott.

-Hát meg gondolom még. – fordítottam neki hátat és gyorsan kifelé mentem, de nem elég gyorsan ugyanis elkapott.

-Zayn neee! – kiáltottam, amikor felemelt. De az ellenkezést belém fojtottam egy csókkal. Ajkai sósak voltak, mint az enyémek is. Szinte megőrjített minden egyes érintése. Két kezem közé fogtam az arcát és átkulcsoltam a lábammal a derekát. Vizes hajam az arcába hullott, de ő csak szorosabban ölelt. Majd mosolyogva húzódott el tőlem. Pár másodpercig farkas szemet néztünk, majd átfordított, hogy úgy legyek az ölében, mint ahogy a mennyasszonyt szokta vinni a vőlegény. Így vitt ki a partra és tett le a puha talajra. Én lefeküdtem a parton napozni ő pedig visszament a vízbe búvárkodni. Eszméletlen édesen mutatott a búvárszemüvegben. Lehunytam a szememet és élveztem a bizsergést, amit a nap által felszárítót vízcseppek okoztak. Nem sokára az álom elnyomott és már messze az égben repültem.

Arra ébredtem, hogy valami hideg és vizes van rajtam. Sikítani akartam, de ajkak puha érintése fojtotta belém.

-Zayn, a frászt hozod rám ilyenkor!  - tettem szemrehányást.

-Bocs de ezt nem tudtam kihagyni! – vigyorgott rám. Még mindig rajtam feküdt, és lassan a sós víz engem is beterített. Hideg teste még is melegséggel töltött el. A haja összekuszálódót, a víz pedig, mint egy égkő ragyogott testén, főleg a különböző tetoválásokon. Ujjaimat végig húztam az arab íráson, Zayn pedig tekintetével követe ujjaim nyomát. Felnevettem és egy nagy lendületett vettem, és átfordultam. Én kerültem felülre, Zayn pedig alulra. Meglepet arca még jobban megnevetetett.

-Gyere!  - húztam fel.  -  Ideje enni valamit!

A délután gyorsan elrepült, én igyekeztem kiigazodni a nagy házba többé-kevésbé sikeresen. Már öt óra is lehetett amikor Zayn-nek az az ötlet támadt, hogy sétáljunk végig a parton, hiszen több kilométer hosszú is volt. Én felvettem egy fehér egybe szoknyát, ő pedig egy sima fehér pólót és egy farmert húzott, a fejére pedig egy piros Vas’happenin feliratú baseball sapkát tett. Alóla pár sötét tincs kandikált ki. Kézen fogva indultunk el. 

Emily ruhája:

A lábunkon semmit nem viseltünk, hiszen értelmetlen is lett volna a homok miatt. A késő délutáni szél összeborzolta a hajamat és belekapott lenge szoknyámba. A tenger sós hullámai felcsaptak a lábunkon, pedig csak a víz szélén haladtunk. Elnéztem a távolba. A horizonton már majdnem lebukott a nap, már csak gyenge próbálkozással ontotta a meleget. Az egyetlen hang, a víz morajlása volt. Hamarosan a távolban fény gyulladt, felkapcsolták a közvilágítást. De nem egyetlen unalmas sárga színben pompáztak, mint otthon, hanem mint a karácsonyi színes égők szín kavalkádja, díszítetek az utcákat. A fejemet Zayn vállára hajtottam.

-Nem akarsz egy fagyit enni? – kérdezte és a parton lévő magányos fagyiskocsira mutatott. Csak pár ember volt előtte.

-De.  – és oda mentünk.  Abból a pár emberből senki nem ismerte, fel vagy nem is érdekelte őket. Zayn kikért két csokis fagyit, majd fizetett. Visszafelé kezdtünk el sétálni. Már majdnem a háznál voltunk amikor „véletlenül” Zayn arcán kötött ki a fagylalt. Én persze elnevettem magamat, de ő nem találta ilyen viccesnek a szituációt felkapott.

-Zayn, ne! Ne, ne csináld! Véletlenül volt! – már sejtettem mire készül. De nem törődött velem és megindult velem a tengerbe. Elég vicces látvány lehetünk, mert én össze vissza kapálóztam ő pedig kaján vigyorral a képén vitt egyre beljebb. Már a derekamig ért a víz, amikor elengedett, én pedig a vízbe zuhantam.

-Ez nem volt vicces!  - mondtam amikor feljöttem a felszínre.

-Szerintem pedig igen.  - nevetett. Ugyan ki tudna rá haragudni, amikor ilyen aranyosan nevet? Felsóhajtottam, de mosolyogtam. Dideregve mentünk ki a partra. Lefeküdtünk egymás mellé a partra és felnéztünk az égre. A csillagok már tisztán kirajzolódtak a sötét égbolton, fényük beragyogta az éjszaka sötétségét. Kényelmesen kinyújtottam a lábamat, hogy érezzem az apró hullámok simogatását, és közelebb húzottam Zayn-hez. Még soha nem éreztem magamat ilyen boldognak. Egyedül egy valami zavart, már pedig annak a napnak az emléke amikor Zayn bejelentette, hogy nyaralni jövünk. Valami bántotta, valami olyan, amit még nekem se hajlandó elárulni. És ez megrémített.