29.Fejezet

Hali! Nagyon nagyon sajnálom ezt a nagy késést, de egyszerűen nem volt elég időm normális részt írni :( De nagyon szépen köszönöm  a 16 rendszeres olvasót, és a majdnem 11.000 látogatót! Love u all :D Ezt a rész ajánlóm B.-nek, remélem tetszik! :) Bár unalmas de azért remélem olvasható a rész! :P Jó olvasást, a komikat pedig szeretettel várom! :) xx

~Függő vagyok, de nem a drogokra van szükségem, csak a barátaimra!~

~Emily szemszöge~

A tegnap történtek után képtelen voltam nyugton maradni. Hope-nel se mondtam el a Luke-al folytatott beszélgetést, mert még magam se tudtam mit kéne tennem. De meg kellett próbálnom összeszedni magamat, hiszen ez Zoe utolsó napja Londonban. Nálunk tartunk egy kisebb fajta bulit, hiszen a napokban Anne is haza jött, akit már mintha évek óta nem láttam volna.

Körülbelül három órára vártam Jessicát, Anne-t,Zoe-t. A nagynénikém és bácsikám a húgommal együtt elmentek meglátogatni valami rokont, és sikerült kiharcolnom, hogy bízzanak meg bennem és hadd maradjak itthon. Bár ezt elég nehéz volt elérni hiszen, amióta megismerkedtem Hope-al, gyakorlatilag kiszámíthatatlan lettem. Legalábbis a nagynénikém szerint.

Körbe pillantottam a szobámban és elégedetten konstatáltam, minden a helyére került. Négy hálózsák hevert a földön közel egymáshoz. Az asztalon üdítők és mindenféle finomságok sorakoztak, és különböző CD-ék amelyek a közös kedvenceink voltak. Ekkor csöngettek. Elmosolyodtam. Szinte biztos voltam benne hogy Jessica lesz. Ő ötünk közül a legpontosabb.

-Megyek! – kiáltottam el magamat és rohantam ajtót nyitni.

Talán csalódtam volna, ha nem Jessicával találom magamat szemben.

-Emily! – köszönt. – Jéé, sikerült valami igazán csínosat is felvenned! Zayn hol van? – nevetett fel.

-A garázsban rejtegetem. – grimaszoltam, miközben Jess átfurakodott mellettem a házba. Már éppen csuktam volna be az ajtót, amikor egy közeledő alakot láttam meg. Mozgása és lehajtott feje miatt könnyedén felismertem.

-Zoe! – kiáltottam fel örömömben és odarohantam hozzá.

-Szia, Emily! – ölelt át, szorosan.

-Hogy vagy? – kérdeztem aggódóan, amikor elengedtem.

-Jól vagyok! – mosolyodott el. – Már jól…

-Istenem, mintha ezer éve találkoztunk volna utoljára. – sóhajtottam fel, s közben bementünk a házba.

-Sajnálom Em…

-Ugyan Zo, ez teljesen természetes volt. Megértelek, hisz tudod! A lényeg hogy most már jobban vagy!

-Igen. - grimaszolt.

-Zoe! – kurjantotta el magát Jessica, amint meglátta a barna szépséget.

-Igen Jess, én is örülök, hogy látlak! – ölelte magához nevetve.

-Eszel te lány rendesen? Olyan vékony vagy! – méregette kritikusan Jessica.

-Igen, doktor néni! – vigyorodott el. – Örülök, hogy kibékültettek! – váltotta komolyra a szót.

-Én is. – mosolyodtam el. – Most legalább megint van valaki, aki kritizálja az öltözködésemet!

-Mindannyian süketek vagytok? Már legalább 5 perce kopogok az ajtón… - hallottam magam mögött egy felháborodott hangot.

-Anne! – pördültem meg és szabályosan letámadtam, rég nem látott barátnőmet.

-Emily megfojtasz! – bontakozott ki az ölelésemből Anne.

-Bocsi. – szabadkoztam. – Csak már olyan rég találkoztunk…Hadd nézzelek! – léptem egyet hátra hogy teljes egészében láthassam.

Anne világos barna csinos kontyba volt tűzve a feje tetején, bőre pedig bronzos barna árnyalatban pompázott – a sok napon töltött napok miatt. Barna szemei csak úgy ragyogtak a boldogságtól. Egy piros szövetkabátot viselt, amelyet egy fehér kötött sállal koronázott meg a nyakánál. Koptatott farmerjére egy egyszerű fekete csizmát húzott.

-Mi az? – kérdezte.

-Hát elégé kikupálódtál csajszi! – füttyentett Jessica elismerően.

-Jessica! – csóválta a fejét kedves barátnőm.

-De tényleg!

-Jól van lányok elég! Inkább azt mondjátok, hogy mi volt veletek a nyáron! – mondta, majd Zo-ra pillantott. - Zoe! – lépet oda melléje. – Sajnálom!

-Köszönöm Anne. – mosolygott rá.

-Haza kellett volna jönnöm!

-Nem! Én Nem akartam Anne! Egyedül akartam maradni! Így volt jó! – vont vállat. – Jól tetted, hogy most az egyszer hallgattál rám.

-Én? Mindig hallgatok rád Zo! – ölelte meg barátságosan.

-Ó persze és emlékszel amikor…

-Hé ugye nem akartok egész délután a konyhába ácsorogni? Gyertek fel! – húztam őket az emeletre, a szobám felé.

-Anne jó látom, hogy ez egy Gucci csizma? – hallottam Jessica hangját a lépcső aljáról és Anne fáradt sóhaját.

-Anne muszáj mesélned! – mondtam amint mindenki beért a szobámba és kényelmesen elhelyezkesett. – Mi van azzal az Adam-mel?

-Milyen Adam? – értetlenkedett Zoe. – Ó, de le vagyok maradva!

-Bizony ám, Anne-nel pasija van! Hallani akarom a szaftos részleteket! – pördült meg művészien maga körül Jess.

-Jól van, csak fejezeték már be! – nevetett fel Anne. – szóval mit akartok hallani?

-Mindent! – vágtuk rá egyszerre.

-Okééé. Szóval Adam-mel a Görögországi látogatásom során ismerkedtem meg. A szülei elváltak és a nyarat a görög anyjánál töltötte. Még a hajon találkoztunk össze és akkor azt hittem többet nem látom, majd kiderült, hogy majdnem szomszédok vagyunk és szinte minden nap találkozgatunk. –mesélte.

-Ó de cuki. – nevetett fel Jess, mire mindenki rosszalló nézéssel reagálta le a viccesnek szánt megjegyzést.

-Szóval aztán egy este a parton elmondta, hogy mit érez és megcsókolt és akkor már tudtam, hogy nincs visszaút. – folytatta, miközben kissé elpirult.

-És…? – türelmetlenkedett Zoe, aki már nagyon bele élte magát.

-Őő ennyi. – mondta zavartan Anne.

-És most mi lesz, hogy eljöttél? És ő meg… - kezdem, de félbeszakított barátnőm.

-Az apja angol nem messze egy faluba lakik! – mosolyodott el, kedvesen.

-Úgy látom ez a nyár mindenki számára a szerelemről szólt. – jelentette ki vigyorogva Jessica.

-Úgy látszik. – nevettem fel.

-De most ti meséljetek! – kérlelte Anne.

-Rendben, de csak akkor, ha egyszer bemutatod nekünk Adam-et! – egyezkedet Jess.

-Erre lehet nemet mondani?

-Nem.  – válaszoltam vigyorogva.

-És Emily veled és Zayn-nel mi van?

A kérdéskor éppen ittam és véletlenül félrenyeltem, s ennek következtében köhögni kezdtem, még a könnyem is folyni kezdett. Persze erre mindenki elkezdett nevetni és ütögetni a hátamat.

-Ne. – nyögtem ki nagy nehezen. – Jól vagyok. – nevettem már én is.

-Inkább bele se akarok gondolni, hogy mire gondolhattál, amikor feltettem a kérdést. – rázta nevetve a fejét Anne.

-Ajj, de rosszak vagytok! Csak félre nyeltem oké? – forgattam a szememet.

-Oké! – válaszolták, de még mindig fetrengtek a nevetéstől.

Az déluttán további része vidáman telt el, sorra felemlegettük a régi emlékeket, nosztalgiáztunk, jól éreztük magunkat, és mire este 10 lett már teljesen ki volt mindenki merülve. Anne már elaludt a hálózsákjában, Jessica még Zoe haját csinálta én pedig próbáltam, minél különlegessebre festeni Zoe körmeit.

-Lányok, mondtam, hogy hagyjátok, nem kell „kicsinosítanotok”! – sóshajtott fel Zo.

-De kell! – vágtuk rá egyszerre Jessicával. – Zoe, fejezd be a hisztit, és hadd baszatsuk már egy kicsit a hajadat. – folytatta Jess. – Ki tudja lehet, hogy egész jó pasik lesznek majd az új városban. – vont vállat.

-Nem kell senki. – komorult el Zoe.

-Mi van Niall-el? – kérdeztem rá arra a dologra, ami már nyomta a csőrömet egész nap.

-Semmi.

-Semmi úgy mint lehetne valami, de nem akarja vagy, semmi úgy mint a semmi? – faggatta tovább a szőke ciklon.

-Csak semmi. Nem szeretnék róla beszélni! – zárta le a témát.

-Jól van. –vonunk vállat, s közben egyre gondoltunk: itt valami nagyon nincs rendben.

Többet nem hoztuk fel a témát, csak tovább szórakoztunk majd lassan minket is elnyomott az álom.

~

-Éhes vagyok Emily! Kellj már fel, te lustaság! – csapkodta valaki a fejemet párnával.

-Hagyjál már… - mormogtam álmosan. – Bárki is vagy, ha felébredek kinyírlak! – dünnyögtem.

-Ne csináld már Em! Kelj fel, vagy hozom a vizes poharat!

-Nem mered…

-Nem? – nevetett fel egy másik hang és egy adag hideg víz fröccsent az arcomra és a nyakamra. A hidegtől azonnal felsikítottam, s szemem egyből kipattant és felugrottam. Még egy villanást láttam majd csak barátnőim hűlt helyét.

-Fussatok , mert ezt még nagyon meg bánjátok! – kiabáltam Anne, Zoe és Jessica után, akik kiszaladtak a szobából.

Elkeseredetten meredtem az előző napi ruhámra, aminek a felső része tiszt víz volt.

-Nagyon megbánják…

Mire leértem a konyhába mindhárman már az asztalnál ültek és úgy tettek mintha semmi nem történt volna.

-Ezt hogy képzeltétek? – vontam fel a szemöldökömet.

-Nem kelltél fel. – kuncogott Anne.

-Mégis hány óra van, hogy ez ilyen sürgős volt?

-Nyolc, de nem ezért kelltetünk fel, hanem mert vicces volt és mert csináltunk képet! – kurjantotta el magát Jessica. – És elküldjük Zayn-nek, ha bántani mersz minket. – fenyegetőzött játékosan.

-Addig élsz!  - sóhajtottam. – Abban a pillanatban, hogy megteszed a hajadnál fogva lógatlak ki az emeletről! – vigyorogtam rá, mire csak egy grimaszt kaptam válaszul.

Reggeli után mindenki összeszedte a holmiját, és már indulni készült. Mindenki sorra elbúcsúzott, de legutoljára Zoe maradt.

-Ajj Zoe, úgy fogsz hiányozni! – öleltem meg szorosan és egy könnycsepp kicsordult a szememből. – Mi lesz velem nélküled a suliba?

-Emily! Tökéletesen meg leszel nélkülem is! – mosolyodott el.

-Miért kell elmenned?

-Tudod miért Emily, mert költözünk! Nem tehetek ellene semmit! Én már elfogattam, tedd te is!

-Megpróbálom. – bólintottam. – Ugye sokszor beszélünk majd? És sokszor meglátogatsz?

-Tudod, hogy igen! A távolság nem szakítja szét a barátokat, akkor se, ha éppen az ország másik végébe megyek!

-Zoe, nem akarom, hogy lemenj! – sírtam a vállába.

-Semmi baj Em. – simogatta hajamat megnyugtatóan.

-Hihetetlen hogy milyen erős vagy! Nekem kéne téged vigasztalnom, nem pedig fordítva. – szipogtam.

-Lehet, de akkor nem is mi lennénk, ugye? – nevetett fel.

-Igen. – töröltem le a könnyeimet és még egy utolsó mondatot suttogtam a fülébe: - Ne hagyd elveszni Niall-t!Ne hagyd Zoe! – s elengedtem. Ő kérdően rám nézett, de láttam az arcán Niall neve már fájdalmasan hat rá. Reméltem, hogy minden rendbe jön és elhárul a legnagyobb akadály a kapcsolatuk között, vagyis maga Zoe.

A többiek is elbúcsúztak drága barátnőnktől és könnyek ködében meredtünk távolodó alakja után. Elment, de nem örökre, s reméltem a búcsú nem fog így fájni minden egyes alkalommal, és könnyebb lesz. Reméltem, reméltem a jobbat.