35. Fejezet

 Sziasztok! Igen tudom, hogy péntek van. Azért érkezett ma új rész mert elutazok a hétvégén és nem lenne alkalmam felrakni a részt...Viszont van egy rossz hírem: így nem lesz rész jövő héten, de utána természetesen igen DE ha mégsem azt az oldalsávban látni fogjátok, hiszen mindig kirakom a következő fejezet pontos időpontját! A részről pedig: egyáltalán nem vagyok vele megelégedve és szégyenlem is magamat, hogy csak ilyet tudtam összekaparni...  És még valami, nem tudom pontosan mikor de hamarosan elérkezik a blogom vége is... Talán 5 rész múlva, nem tudom. Csak azt, hogy megpróbálom a lehető legjobbat kihozni a maradék részekből, remélem sikerül! :) Jó olvasást! xx MissLocsiFecsi

Ui.:Szavazatok az oldalsávnál!

~ Mondd el neki, hogy szereted. Tedd meg. Minden perc számít, amit együtt tölthettek. Lehet, hogy egy nap arra ébredsz, hogy nem tudod elmondani neki, hogy mennyire szereted, hogy mennyire akarod őt, mert ő már talált valaki mást. Inkább mondd el neki most, nehogy túl késő legyen. Hidd el, ha nem teszed meg, egész életedben bánni fogod, ha tényleg igazán szereted. ~

 

~Hope szemszöge~

-Már csak az a kérdés honnan szerzünk egy lányt, aki eljátssza a barátnőmet. – gondolkozott el Zayn, karba font kézzel.

-Ugyan Zayn több millió lány rajong érted, nem mond, hogy nem tudsz választani! – jegyeztem meg gúnyosan. – Vagy segítségre szorulsz?

-Nem. – forgatta a szemeit. – Három nap múlva lesz a születésnapom, talán a bulin találok valakit!  - jelentette ki.

-Ez kétségtelen. – mosolyodtam el halványan.

-Remélem beválik. – sóhajtott fel Zayn.

-Én is. – csatlakoztam hozzá. – Na jó, ideje kimennünk, mielőtt gyanút fognak.  –indult meg az ajtó felé, Zayn pedig szorosan követett.

  A fiúk éppen kaját rendeltek, amikor visszaértünk a szobába. Zayn a szobájába ment, meg sem állva, amin a többiek meg se lepődtek – gondolom mindig így tett, magába zárkózott.

-Pont jókor jössz, Hope! –kiáltott fel Niall. – Mit kérsz, pizzát vagy…?

-Nem kér semmit. – szakította félbe Harry és felállt a fotelből, amibe addig ült.

-Ezt meg hogy érted? – húztam fel a szemöldökömet.

-Úgy, hogy az estét velem töltöd. – mosolyodott el.

-Én nem ígértem semmit, úgy emlékszem. – tettem csípőre a kezemet.

-Ó igazán? Akkor rosszul emlékszel! – jött hozzám közelebb.

-Nem, nem! Biztos vagyok benne, hogy a memóriám tökéletes! – ráztam a fejemet.

-Úgy érzem, hogy fel kell frissítsem az emlékezetedet. – karolt ár és az ajkait az ajkaimra tapasztotta. A döbbenettől elakadta lélegzetem, s a lábam majd’ összecsuklott alattam. Harry szenvedélyes húzott közelebb magához és beszívta a számat. Mohon öleltem át a nyakánál, s alaposan meglepődtem, amikor egyszer csak kitépte magát a karjaimból. Levegő után kapkodva meredtem rá.

-Mit is mondtál a memóriáddal kapcsolatban? – kérdezte kihívóan.

-Azt, hogy néhányszor felmondja a szolgálatot. – mentem bele a játékba.

-Egyetértek. – döntötte oldalra a fejét. – Gyere! – húzott ki az ajtón, de még hallottam a többiek halk nevetését.

-Hé Harry, nem öltözhetnék át előbb? – kértem, mert zavart, ahogy a ruhám hozzátapadt a testemhez.

-Nem érdemes. – legyintett.

-Na de…

-Gyere már!  - mondta, mire én csak vállat vontam, majd követtem.

  Lassan elhagytuk a szállodát, s kocsiba szálltunk. Természetesen Harry vezetett. Miért is ne tévedjünk el megint, mint legutóbb?

-Nagyon elbambultál, min gondolkodsz ennyire? – fordult felém Harry, amikor megálltunk a piros lámpánál.

-Csak az első randinkra gondoltam. – mosolyogtam rá. – Emlékszel, akkor is pontosan így ültünk a kocsiba, azzal a különbséggel, hogy akkor eltévedtünk.

-Én is pont erre gondoltam. – nevetett fel. – És utáltál is!

-Igen.  – emlékeztem vissza.

-És mitől változott meg a véleményed? – lépet a gázra, amikor a lámpa zöldre váltott. A kocsi rándult egyet, majd egyenletes tempóval haladt előre. – Csak nem a szexi kinézetem változtatta meg?

-Álmodban Styles! Inkább csak rájöttem, hogy hogyan viseljelek el. – vontam vállat. – Bár van, amikor még most is szívesen kivágnálak az ablakon. – vigyorodtam el.

-Majd ha megérkezünk oda, ahová tartunk, ez megváltozik! – mondta sejtelmesen.

-Hova megyünk? Kérlek áruld el, Harry! – hajoltam előre és kérleltem, de ő csak a fejét rázta.

-Meglepetés!

  Csalódottan dőltem vissza az ülésemben, és inkább kibámultam az ablakon.  Los Angeles forgalmas utcái lassan eltűntek és helyüket zsúfolt mellékutcák vették át. Kezdet elég furává válni a helyzet. Egy kis idő múlva Harry rekedtes hangja törte meg a kellemes csendet.

-Hát most már semmi sem hiányzik. – mondta sejtelmesen Harry.

-Hm? – értetlenkedtem.

-Eltévedtünk.

-Ó istenem… Megint? – sóhajtottam fel. – Menthetetlenül idióta vagy, ugye tudod?

-Tudom, de azért köszi. – vonta meg a vállát.

  Negyedóra keresgélés után, amikor már teljesen a város szélére keveredtünk, kezdtem ideges lenni. Nem szerettem, ha nem tudom, hogy hova tartunk.

-Harry, kérlek áruld el hova megyünk! – kérdte halk hangon.

-Fölösleges, megérkeztünk. – állította le a kocsit és fordult felém. – Mit gondolsz, hol vagyunk?

-A semmi közepén?

-Nem. Szállj ki és láss csodát.

  Zavarodottan pillantottam rá, de úgy tettem, ahogy mondta. A nap már csak halvány fénnyel táncolt a földön, s a házon, amit akkor pillantottam meg. Hunyorogva próbáltam többet kivenni a tájból és rájönni hol is vagyunk. Hirtelen minden összeállt, és én nevetni kezdtem. Annyira nevettem, hogy a könnyeim is kicsordultak.

-Hope?!

-Én… mindjárt… mindjárt… - nyögtem ki még mindig nevetve. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. – Te teljesen hülye vagy!

-Miért is? – vonta fel kérdően a szemöldökét.

-Mert képes voltál újra elhozni egy farmra, és ha jól sejtem tehenet fogunk fejni. – tört ki megint belőle a nevetés.

-Jól sejted.  –ölelt át, majd úgy sétáltunk a ház felé.

  Következő egy órában beavattak minket a farm apró titkaiba és sikerült megtapasztalnunk a tehénfejés és a tojásszedés nehézségeit. Soha életemben nem szórakoztam olyan jól, mint akkor. És végre akkor elhittem már, hogy Harry tényleg képes értem bármire.

-Azt akarom, hogy mindenki megtudja.  – jelentette ki hazafelé menet Harry.

-Mit?

-Azt, hogy szeretlek. – mondta egyszerűen.

-Én tudom, és ez elég. – pusziltam meg az arcát.

-De nekem nem. Ne aggódj, nem csinálok hülyeséget.  –felelte, amikor meglátta az ideges arckifejezésemet.

-Persze, hiszen te pont olyan vagy. – forgattam a szemimet.

  Mielőtt még a szállodába értünk volna, beugrottunk egy pizzázóba és megvacsoráztunk - vagyis próbáltunk - de nehéz egy olyan komolytalan és mindig bolond fiúval, mint Harry.

  Mire a szálloda szobájába értünk, teljesen ki voltam merülve, semmi másra nem vágytam, mint egy forró zuhanyra és egy puha ágyra.

-Sajnálom, de ma este még interjúnk lesz.  –grimaszolt a szoba ajtajában. – Csak későn érek vissza, de majd bepótoljuk. – ígérte.

-Tudom Harry, és nincsen semmi baj.

-Majd próbálok sietni. – húzott magához.

-Hm… Jó. - a szája már csak centiméterekre volt az enyémtől. A szememet lehunytam és még szorosabban öleltem.

-Jó éjt. – lehelt csókot a homlokomra, és mire a szemeimet kinyitottam eltűnt. Egy sóhaj kíséretébe indultam a fürdőszoba felé egy forró zuhanyt venni.

  Negyedóra múlva éppen a szobába mentem vissza a neszesszeremért, amikor hasra estem a bőröndömben. Fájdalmasan nyögtem fel és a kezeimet azonnal a hasamhoz kaptam és próbáltam kitapogatni a fájdalmat okozó tárgyat.

-Megvagy! – kiáltottam fel és diadalmasan felemeltem a távirányítót.

…és a repülőtéren készült képek alapján, bátran feltételezhetjük, hogy ő az új barátnőd, ugye?  - hallatszott egy tompa hang a szoba végéből. Gyorsan felkaptam a fejemet és majdnem megint hasra vágottam a döbbenettől. A tévében Harry és a fiúk ültek egy stúdióban és egy fiatal női riporterrel.

-Igen, így van.  – felelte magabiztosan Harry. – Körülbelül két hónapja vagyunk együtt.

-És úgy gondolod megtaláltad az igazit?

-Talán, nem tudom. – vont vállat. – Csak azt, hogy soha nem találkoztam még ilyen bolond lánnyal. – nevetett fel harsányan.

-És megtudhatjuk a lány nevét?

-Hope. – ejtette ki mosolyogva a nevemet.

  Én is elmosolyodtam. Tényleg nem volt neki elég, hogy csak én tudtam…