36. Fejezet

 Hali! Nagyon, nagyon köszönöm a 30 rendszeres olvasót! Egyszerűen hihetetlenek vagytok :) Bizonyára észrevettétek, hogy új a desing, szóval mi a véleményetek róla? Nekem személy szerint nagyon bejön és imádom :) Mivel hamarosan eléri a blog a végét az események kezdenek kiéleződni és felgyorsulni minden szereplőnél, és csak szólok nagyon gonosz leszek! :P xx MissLocsiFecsi

~ Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés. Hová érkezünk? Ez az út maga az élet. Így keressük a fényt. De hogy megtaláljuk a fényt, előbb át kell jutnunk a sötétségen. ~

~Hope szemszöge~

-Jól van, azt tegyék az asztalra! – mutattam a munkásoknak a terem bal szélén meghúzódó nagy asztalra.

Még mindig nem tudom elhinni, hogy elvállaltam ezt! Ha emiatt kötök ki a temetőben nagyon megverek valakit!

Elgondolkozva figyeltem a kék egyenruhát viselő munkásokat, akik lassan egy órája hordák be a szükséges kelékeket a hatalmas terembe, amit Zayn születésnapi bulijára béreltünk ki. Az asztalok már a helyükön voltak, de a bárpultnak még a fele se volt készen. A homlokomat összeráncolva próbáltam kitalálni, hogy hogyan is használjuk ki a terem nagyságát.

-Nem, nem! Azt vigyék el innen! – kiáltottam rá egy férfire, aki éppen középre tolt be egy asztalt. – Nem kell több asztal!

  Dühösen csaptam le a pultra a jegyzetfüzetemet és a tenyerembe temettem az arcomat. Oké, csak vegyél mély levegőt és nyugodj meg! Ne hagyd, hogy kiborítsanak! – gondoltam fáradtan, s az órámra pillantottam.

  Éppen amikor felegyenesedtem, karok fonódtak a derekam köré.

-Harry. –mosolyodtam el. Egy halk sóhaj kíséretében a fülemhez hajolt, lehelte csiklandozta az arcomat.

-Ne Harry, ez csikiz! - fordultam meg a karjában és egy apró puszit nyomtam a szájára.

-Örülsz nekem? – kérdezte incselkedően.

-Hát… mit kapok, ha nem?

-Nagyon, nagyon súlyos megtorlást… - suttogta, majd szájával súrolta az enyémet.

  Felsóhajtottam, majd elnevettem magamat.

-Te sose játszol tisztán. – háborogtam. - Megadom magamat; örülök neked. – fontam a karjaimat a nyaka köré és megcsókoltam.

-Hm… - húzódtam el tőle egy kis idő múlva. – Még nagyon sok dolgunk van!

-Kell segítség?

-Harry Styles, úgy emlékszem te tegnap azt ígérted nekem, hogy reggel az lesz az első dolgod, hogy ide gyere segíteni! Ehhez képest már dél is elmúlt! – kocogtattam meg az órámat.

-Sajnálom, de korán volt az még nekem. – vont vállat.

-Ki gondolta volna?! Na gyere! – húztam a pulthoz. – Kezdj neki az italok kipakolásának! Szólj, ha végeztél! –hagytam ott. S ekkor megpillantottam az éppen akkor belépő Niall, Liam és Louis-t.

-Fiúk, éppen jókor! – üdvözöltem őket. – Munkára fel! – kiáltottam el magamat.

  A három srác egy grimasz kíséretében állt be segíteni. Gyorsan kiosztottam a feladatukat, majd én is a dolgomra mentem.

  Két óra múlva úgy tűnt lassan minden a helyére kerül. A italok és a harapnivalók a pulton és az asztalokon elszórva helyezkedtek el. A táncparkettet már akkor villogó fények járták be és a zene dobhártya szakasztóan üvöltött.

-Oké, fiúk, végeztünk! – csaptam össze a tenyereimet és megkönnyebbülten felsóhajtottam. – Nyomás átöltözni! – adtam ki a parancsot és Harry-vel az oldalamon visszaindultam a hotelbe.

~

  Az öltözködés nálam soha nem tartott sokáig, főleg akkor nem, amikor siettem. Magamra kaptam egy szoknyát és egy fölsőt és máris késznek nyilvánítottam magamat. 

A fésűt párszor gyorsan végighúztam a sötét loboncomon, majd beleléptem a kedvenc cipőmbe. Éppen amikor kész lettem, kopogást hallottam az ajtó felől. Elmosolyodtam.

-Gyertek!

  Az ajtó kinyílt és megpillantottam az öt fiút, ahogy az ajtó előtt tolonganak. Harry lépet be először és szédítő gyorsasággal mellettem teremett. Belepuszilt a nyakamba, majd a fülemhez hajolt.

-Gyönyörű vagy, Hope! – suttogta.

-Köszönöm. – kapaszkodtam bele az ingjébe és közelebb húztam.

  Egy figyelmeztető köhögés szakította félbe a pillanatot. Elváltunk egymástól, majd a fiúkra mosolyogtam és elindultunk kifelé.

-Bulira fel! –kiáltottam fel.

  Pár percen belül a party közepén találtuk magunkat. Rengeted ember volt a terembe, ami egészen másképp nézett ki akkor, mint délelőtt. Zayn-t mindenki nagy lelkesedéssel üdvözölte és jó kívánságokkal, s ajándékokkal halmozták el.  Örültem annak, hogy nem egy béna meglepetés bulit rendeztünk, mint a filmekben, sokkal jobb volt így, hogy Zayn mindenről tudott. És mint kiderült Zayn nem is szerette a meglepetéseket, mi pedig ezt tiszteletben tartottuk.

  Az ajándékozásra rögtön az elején történt meg. Zayn tőlem és Harry-től közösen kapott egy kínai teakészletet, hozzá illő füstölővel. Harry szerint, barátja azóta akart ilyet mióta járt egy New York-i kínai teaházban, ami nagy benyomást tett rá.

  Liam-től egy karórát kapott, Louis-tól egy ’vas happenin-es pólót kapott, Niall pedig egy dedikált baseball ütővel ajándékozta meg.

  Nem sokkal később Harry-vel kezdtem táncoltam. Élveztem a zene ritmusát, és ahogy dübögött a fülembe. Harry végighúzta az ujjait a gerincemen, majd a derekamon simította végig a kezét. Felnyögtem az érintésére, s fejemet hátravetve táncoltam tovább. Forró lehelete a nyakamat csiklandozta, mire én felnevettem. Harry magához húzott és durván megcsókolt. Minden egyes érintése forró tűzként égette a számat, s bőrömet. Amikor félbeszakította a csókunkat, az ajkaim egy újabb csókért könyörögtek, nem törődve az égető fájdalommal, amit a durvaság hagy maga után.

-Elmegyek valami innivalóért, jól? – kérdezte rekedt hangon.

-Jó. – bólintottam és tovább folytattam a táncot.

  Hirtelen Zayn-t pillantottam meg, ahogy egy hosszú szőke hajú lánnyal társalog. A lány összeráncolta a homlokát és furán nézett a fiúra, majd megrázta a fejét és odébb állt. Megálltam a tánccal és átverekedtem magam a tömegen, hogy Zayn-hez érjek.

-Hé nem úgy volt, hogy becsajozol? – vontam kérdőre. – De már elmúlt éjfél is és te még mindig egyedül vagy!

-Tudom és …

-Mi? – próbáltam meg túlkiabálni a hangos zenét, mert semmit nem értettem abból amit Zayn mondott. – Nem hallok semmit, gyere menjünk inkább be a ruhatárolóba! – húztam az említett helyiség felé.

  Bementünk a kis szobába, ami tele volt kabátokkal és keresztbe font kézzel megálltam Zayn előtt.

-Szóval? Miért nem tart sehol még a terv?

-Mert… nem tudom… - vont vállat. – Majd jobban próbálkozom…

-Hé Zayn ez a te szülinapod, töltsd úgy, ahogy szeretnéd! – mondtam egy kicsit kedvesebb hangon. – Talán hülyeség volt ez az egész dolog a…

-Nem! – szakított félbe és kihúzta magát. –Végig csináljuk! - mondta határozottan. – De…

-De mi?

-Segítened kell.

-Mégis miben?

-Hogy hogyan csináljam!

-Te…tessék? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Nézd, ne nevess ki, de fogalmam sincs, hogy szedjek fel valakit.

-Mi van? Zayn, ne csináld már!

-Nem, én komolyan mondom. Emily a második barátnőm volt, és én azt nem nevezném felszedésnek, hogy amnéziáson segítettem neki az emlékei visszaszerzésében… És különben is ő fontos volt nekem… csak úgy jött a többi… de fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek ki valakivel, aki nem érdekel, és nem is tetszik, mert mást szeretek…

-Öhm értem…aszem. – néztem rá furán. Már megint mibe keveredtem? – Akkor talán…ö… próbáljuk el a szitut. – vetettem fel.

-Jó.

-Oké, akkor én leszek a dögös plázacica üres fejjel, de cuki pofival. – jelentetem ki. – Istenem! – nyögtem kétségbeesetten.

-Kezdjük! – nézett rám várakozóan Zayn, mire én bólintottam.

-Szia, szépfiú. – erőltettem mosolyt az arcomra, s legyűrtem a röhögő görcsöt. – Csak így egyedül? – léptem hozzá közelebb.

-Hát úgy látom nem sokáig. – mosolyodott el ő is. – Egy ilyen csinos lány, mit te mit keres egyedül itt? – bókolt.

-Reméltem, hogy nem kell egyedül töltenem az estét. – búgtam bájosan és igyekeztem nem elhányni magamat a nyáladzástól.

-Ööö hát…

-Zayn! – szóltam rá. – Ne ijedj meg, csak játszd tovább a szerepedet!

-De én senkivel nem akarok lefeküdni! – csattant fel.

-Tudom, de ha nem mész bele a játékba, semmi esélyed! Zayn, ez a hely több nyomulós libával van tele, mint amennyit meg tudnál számolni! Gyerünk!

-Oké. – nyelt egy nagyot. – Én se vágyok másra, minthogy veled töltsem az éjszakát. Biztos vagyok benne, hogy jól fogunk szórakozni! – nevetett fel.

-Mit szólnál előtte egy csókhoz? Nem akarok a buli végéig várni… - nyafogtam.

-Ó baby tudod, mi kell nekem! Így is túl sokat vártam rád! –lépet még közelebb. Én is követtem a példáját s már csak egy pár centiméterre voltunk egymástól. Nem állt szándékomban megcsókolni, ahogy neki sem engem, csak látni akartam, hogy képes-e majd ha eljön az idő, elmenni a végéig.

  Már éppen gratulálni akartam neki a tökéletes játékért, és hogy arcán nem ült ki a habozás, amikor az ajtó kivágódott.

-Harry! – kiáltottam fel és rögtön hátrálni kezdtem Zayn-től.